Tiszacsomai Tájház

Tiszacsoma (Чома)

Tiszacsoma Mezőgecsétől 3 km-re nyugatra fekvő település. A 2001-es népszámlálási adatok szerint lakossága 916 fő, melyből 87,99% magyar.

Az Árpád-kori település legkorábbi írásos említése 1211-ből származik, ahol Choma néven szerepel. Már igen korán a Lónyay család kezére került, később a Szentiványi, a Károlyi, a Szirmay és a Kajdy famíliák is szereztek itt részeket. Környékét évszázadokon át tölgyerdőrengeteg borította. Tiszacsoma lakói a XVIII. század óta a görögkatolikus vallás hívei, templomukat az 1890-es években építették. A helység üres telkeire még a XX. század elején a Kajdy család telepített ruszin jobbágyokat. Mellettük német és zsidó betelepülők is színesítették az etnikai képet, de a magyar népesség túlsúlya máig megmaradt. A falu új görögkatolikus templomát (Barátság u. 50.) 2009-ben szentelték fel Államalapító Szent István király tiszteletére. Falán emlétáblát avattak a sztálinizmus áldozatai tiszteletére. A településen élő reformátusok 2005-ben építettek gyülekezeti termet.

A helyi temetőben 1989-ben kopjafát állítottak a második világháború és a sztálinizmus áldozatainak. A temető északi részén a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére 1996-ban Honfoglalási emlékparkot létesítettek, melyben egy kopjafás emlékjel található (Csirpák Viktória képzőművész alkotása). A Kárpátalja egyik legfontosabb magyar nemzeti emlékhelyének számító parkban Árpád vezér (2000) és Szent István király szobra (2001) is helyet kapott (Frech Ottó (1936–2006) budapesti művész alkotásai). 1986-ban ugyanis Tiszacsoma határában a régészek 26 honfoglalás kori sírt tártak fel. A nagy gazdagságú lelet különlegességét az adta, hogy bizonyította: a honfoglaló magyarok már közvetlenül a bevonulást követően letelepedtek ezen a területen. 1993 és 1999 között az ásatások tovább folytak, melyek eredményeképpen további 78 sírt tártak fel, 2003 őszén pedig rábukkantak egy korabeli település nyomaira is.

Honfoglaló őseink emlékére azóta minden évben ünnepséget rendeznek itt. Az emlékhely a falu északi részén, a Mezőgecséről vezető út mentén helyezkedik el. Az emlékhely területe szépen gondozott, az idelátogat turisták megpihenésére, illetve különböző rendezvények lebonyolítására is kiválóan alkalmas. Az utóbbi évek fejlesztései nyomán egy modern látogatóközpont, illetve állatsimogató, lovarda és jurtapavilon is kialakításra került itt.

Tiszacsomai jurtapavilon (jurtamúzeum)

A tiszacsomai temető helyén a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség emlékparkot létesített, mely mellett egy impozáns, több szintes látogatóközpont létesült. Ebben az érdeklődők megismerkedhetnek a honfoglaló magyarok életmódjával, a magyar államalapítás és az Árpád-házi királyok korával, a vidék kora-középkori történetével.

A látogatóközpont udvarán, a lovarda és az állatsimogató szomszédságábantalálhatójurtapavilon (jurtamúzeum)hangulatát, formavilágát tekintve szervesen illeszkedik az emlékpark és a látogatóközpont által reprezentált korba. Apavilon korszerű és tartós anyagokból épült,kiállító-, előadó- és konferenciaterem is egyben, amialkalmas műhelyfoglalkozások, táncházak és egyéb rendezvények lebonyolítására is.

A jurtapavilon állandó díszletét a honfoglaló magyarság életét bemutató tablók alkotják, amelyek László Gyula grafikáit ötvözik a mai hagyományőrzők által rekonstruált viseletekkel és eszközökkel. A harci jelenetek mellett ezeken a képeken láthatjuk a hétköznapi élet mozzanatait: többek között jurtaépítést, vadászokat, pásztorokat, kézműveseket, játékot és szórakozást.

A pavilon másik célja a honfoglaló magyarság életének bemutatása mellett az ezeréves lovas hagyományok ápolása és népszerűsítése. Atörténelmi hagyományok szerint a magyar lóra termett nemzet, mely keleti félnomád, nagyállattartó, íjfeszítő, jurtában lakó, lovas népként került a Kárpát-medencébe. A tiszacsomai lovassírok is bizonyítják, hogy a magyar harcosokkal együtt temették el kedvenc hátasukat, hogy a túlvilágon se váljanak el egymástól.A ló évszázadokon át meghatározó szereppel bírt a katonáskodásban(könnyűlovas harcmodor, a huszárság fejlődése), de fontos szerepet játszott a polgári életben is, hiszen a szekér, hintó, szán és egyéb közlekedési eszközök mellett lovak húzták az ekét, boronát, taposták ki a búzakalászokból a szemet, forgatták a szárazmalom kerekét.A magyar fogatolási mód (szügyhám) egyértelműen tökéletesebb volt, mint a nyugati nyakhám (kumet). Amagyar lófajtákat (nóniusz, kisbéri félvér, gidrán, lipicai, shagya arab, mezőhegyesi sportló, hucul, muraközi stb.) a legjobbak között tartják számon a világon. Számos kiválóságunk akadt a lovas sportok terén is.

A lovas hagyományok kézzelfogható szemléltetésére és gyakorlására szolgálnak a jurtapavilonban kiállított fogatolt mezőgazdasági eszközök, a felnyergelt lóbábok, a visszacsapó magyar íjak és egyéb kellékek. A lovas képzés és az íjászat oktatása révén válik a jurtapavilon igazi „élő tájházzá”. A többfunkciós asztalok és padok mellett a berendezéshez egy okos képernyő is tartozik, melyen nemcsak a tiszacsomai programokat lehet követni, de be lehet pillantani a többi tájház életébe is.