A Felső-Tisza vidék épített és szellemi örökségének tárháza

Visk legendái

A VISKI VÁRHEGY

 

Réges-régen, századokkal ezelőtt tizenkét zsivány szállta meg a hegyet, s ormára egy erős favárat építettek. A bevehetetlen erődben tartózkodó zsi- ványok piócaként szipolyozták a vidéket. Nem parancsolt nekik sem a megye, sem az ország.

Egy heves nyári napon megszomjazott András gazda a házimunka köz- ben, s Erzsi leányát, a környék legszebb virágszálát, elküldte a várhegyi forráshoz borkútért. A zsiványok észrevették a szép lányt, lerohantak a hegy- tetőről, a hatalmukba ejtették. Hasztalan esdeklett, könyörgött a szép Erzsi a vad martalócoknak, nem használt semmit, azok nem engedték szabadon.

Ekkor imádkozni kezdett, de az sem használt. Végre átkozódásba fogott. És íme, egyszerre terhes vészfelhő szállt a várhegy ormára. Hatalmas vihar kerekedett. A sötét felhők tüzes villámokat szórtak a megátkozott favárra. Három egész napig nem látták a viskiek a Várhegyet a rajta borongó iszonyú felhőtől. Amikor a negyedik napon a felleg szétoszlott, a láthatár kiderült, a várnak, a zsiványoknak és a szerencsétlen lánynak híre, pora

sem volt többé.

 (Borkút – így ne ezik a iskiek a környékbeli forrásokból csordogáló ás ány izet.)

 

VISKI VÁRHEGY (II)

 

Nyári este volt, mikor a várhegy alatt elterülő síkon egész napi munká- jukban elfáradt viskiek lepihentek kissé, hogy majd összegyűjtve holmijukat hazamenjenek. Hirtelen lódobogás hallatszott: a várból rablócsapat lovagolt feléjük. Amint a rablólovag és kísérete a pihenőkhöz ért, a lovag odasietett Nagy Ilonkához, Nagy Istvánnak, Visk község leggazdagabb polgárának szép- séges leányához, s arra kérte őt, hogy menjen vele a várba, ahol a vár úrnőjé- vé teszi. A leány azonban vonakodott eleget tenni a rabló óhajának, mire az fölkapta az ártatlan teremtést, fölpattant vele lovára, s kíséretével elvágtatott a várba. Nagy Ilonka minden áron ki akart szabadulni fogságából, s esedezve kérlelte a rablólovagot, hogy bocsássa őt szabadon. Az elvetemült ember azonban csak nevetett, s káromlások közepette az eget fenyegette, kihívva ezzel maga ellen a természet haragját. Hirtelen borzalmas erejű vihar támadt, a villámok egymás után csaptak a várba, a hegy megnyílt, s lakóival együtt elnyelte a várat. Helyén, a várhegy oldalán keletkezett az a tó, mely sokáig a környéknek egyik legszebb látványossága volt.

A község helynevei hűen őrzik a régi korok nevezetes eseményeit, ne- vükhöz, keletkezésük történetéhez ma is számos legenda, monda fűződik, amelyek rég elmúlt, feledésbe merült századok tanúságaiként elevenítik meg előttünk mindazt, ami lehet igaz történelem, de lehet csak népköltés, mese is.

 (A község határában, a árhegyen állt árról alig találunk feljegyzést, bár létezéséről minden kétséget kizáróan meggyőznek minket a nemrég ég- zett archeológiái ásatások eredményei. A iski ár egyik fontos láncszeme volt annak a árrendszernek, amely meg édte a idék lakosságát a szom- szédos dákok betörésétől, s biztosította a tiszai sókereskedelem biztonsá- gosságát is. A későbbiekben az erődítmény azonban el esztette a fentebb említett fontos történelmi és gazdasági funkcióit, rablólo agok tanyájá á lett, akik innen indultak el portyázó útjukra, és zsarolták a környék lakos- ságát. A árnak ma már nyoma sincsen, csak a regék ilágában, a nép ajkán szájról szájra száll a találjuk meg pusztulásának történetét.)