A Felső-Tisza vidék épített és szellemi örökségének tárháza

Salánk legendái

RÁKÓCZI UTOLSÓ ORSZÁGGYŰLÉSE

(Rákóczi-pince, Rákóczi kőasztala)

Rákóczi Salánkon tartotta utolsó országgyűlését. A szőlőhegy aljában épült kastélyban szállt meg, amelyet a 1717-ben pusztító krími tatárok fel- égettek. A pince azonban megmaradt, amely ma is borospinceként szolgál. A nép most is Rákóczi-pinceként emlegeti, ezáltal is őrizve a fejedelem itt- tartózkodásának emlékét.

A hagyomány szerint a fejedelem az országgyűlést a Hömlöchegy tete- jén tartotta az erdő közepén. Onnan be lehetett látni a fél Magyarországot. Asztalul egy hatalmas, lapos tetejű, kerek formájú követ használtak. Ezen a kőasztalon írta Rákóczi utolsó rendeleteit, leveleit a nemzethez, felszólí- totta a népet a hűségre, a hitre, a reményre.

Meg is fogadta a nép Rákóczi kérését, tűzbe-vízbe ment volna érte, csak jött volna vissza még egyszer.

A kő ma is ott van a hegy tetején, megnézheti akárki.

Más változatban: Ugyancsak a helyi néphagyomány szerint, a Hömlöc- hegyen lévő nagy kődarab, a rajta levő bemélyedéssel azt mutatja, hogy itt

„ugratott lovával a nagyságos fejedelem”.

 

MIKES KÚTJA

Rákóczi maradék kurucaival kis csapatokban szétszóródva Salánk ha- tárába ért. A Szalván kellett átkelniük a Kővár-domb melletti hídon. A híd rozoga volt. A fejedelem elöl vágtatott, s a lova megbotlott a fahídon, majd- nem leejtette lovasát.

Kissé odébb a Szalva vizében megitatták a gőzölgő lovakat, s amint a fejedelem a folyó partján felfelé kaptatott a lovával, rálépett a ló egy nagy kőre, melyből sok volt azon a tájon. A domb alján még ma is található jónéhány. A kőben ott maradt a ló lábnyoma. Ezeket a köveket az emberek megtalálták és ereklyeként őrizték.

Mármost ivóvíz után kellett nézni. Nem volt könnyű találni, mert a környék erősen mocsaras volt. Mikes Kelemen talált rá a domb aljában egy kristálytisz- ta vizű forrásra. Bemerítette kalapját, és úgy vitt vizet szeretett gazdájának.

Rákóczinak igen megízlett a víz, s míg Salánkon tartózkodott, annak a forrásnak a vizét fogyasztotta, és mindig Mikes Kelemen volt a vízhordó. A forrást róla nevezték el Mikes-forrásnak, vagy – ahogyan itt mondják

– Nyikes-forrásnak.

Később kutat építettek rá, az is a Mikes kútja nevet kapta. A dombot, amelynek a lábánál volt a kút, ma is Mikes-dombnak hívják.

 

RÁKÓCZI MENEKÜLÉSE

Egy véres ütközet után Rákóczi Ferenc labanc üldözői elől Salánk felé vette útját. Lova már félig kifulladva érte el a salánki hegyet. Amint vissza- nézett, hát látja, hogy üldözői hamarosan utolérik.

Azonnal cselekedett. Megfordította lovát és a falusi kovácshoz irányí- totta. A kovácsot megkérte, hogy amilyen gyorsan csak teheti, fordítsa meg lovai lábán a patkót, hogy azok, ha előre megy, hátrafelé, azaz ellenkező irányba mutassák a nyomokat. A kovács fél szóból is értett. Úgy is tett, teljesítette a fejedelem kívánságát. Aztán Rákóczi felpattant a lovára és nekivágott a salánki hegynek. Át is jutott a hegyen. A hegy lábához értek a labancok is, de ott megfordultak, mivel a nyomok visszafelé vezettek, így sikerült Rákóczinak lerázni üldözőit.

A salánki hegyen még most is látszanak egy nagy kőben a patkónyomok.